- Revizor - a kritikai portál.
- Csoda és Kósza · Czigány Zoltán · Könyv · Moly
- Esküvői ruha, menyasszonyi ruha,
- Miniszter a Puszta Pizzériában / Czigány Zoltán: Csoda és Kósza / PRAE.HU - a művészeti portál
Azonban a miniszter, Tök Elek figurája a legtalálóbb: rendkívül buta, nem tud rendesen beszélni és fogalmazni, és a Kósza által készített, bádoglemezből, műanyag gyöngyökből és kenőolajból álló "pizza" is ízlik neki (erős, külföldi gyártmányú műfogai vannak). Ráadásul a Tök Eleket ábrázoló illusztrációt nézve tényleg az az érzésünk, hogy országgyűlési tablófotó alapján rajzolta azt Baranyai András – nem azonosítható konkrétan senkivel, ám mégis rendkívül ismerős. Czigány Zoltánnak tehát jó humora van, még az egészen egyszerű mondatai is viccesek (pl. "A disznók csak röfögtek, Sajó bácsi néha káromkodott, Gyöngyi néni csodálkozott. ") A humoros helyzeteken és szóvicceken túl persze "tartalmasabb" viccekkel is találkozunk, melyek kifiguráznak valamit, például a Csoda és Kósza mint festők című mesében: "Gyöngyi néniék ebédlőasztalának lábai alatt, hogy ne legyen ferde az asztal, híres festők albumai vannak. " Kósza ezekből tanul meg festeni (farkát a festékes vödörbe mártogatva), munkásságát pedig "absztrakt korszakával" kezdi, és miután komoly konkurenciája lesz a Gödöllői Művésztelepnek, még egy híres festőt is megtéveszt: "Remekmű!
- 1135 budapest tahi út 53 59
- Stendhal vörös és fekete szereplők
- Korai madár 15 rész magyar felirattal esz magyar felirattal nkwt
- Csoda és kósza a pizzériában
- Arany jános családi kör vers elemzése
Czigány Zoltán és családja szeret lovagolni, mégpedig Gödöllőn, az itt olvasható történetek pedig házi használatra készültek gyermekeinek. Ez a fajta "amatőrizmus" jót tesz a meséknek, de persze ebből bizonyos hiányosságok is fakadnak. A referencialitás, a helyszínek és terek konkrétsága üdítően hat az olvasóra – a tanyasi környezet leírását olvasva szinte érzi a föld és az egyéb dolgok szagát... Alapvetően azért jó ez, mert az egész történet így jóval közelebbinek, ismerősebbnek, otthonosabbnak tűnik. Hogy egy görög bölcstől kölcsönzött, rendkívül ósdi megközelítést használjak, az olvasó (és a gyerek, akinek felolvasnak) itt nem valami "általánossal" találkozik, ahol a macik és tündérek Meseországbeli ténykedéséből a maga "egyedi", 21. századi magyar helyzetére von le következtetéseket. Az ilyesmi egyébként is csak egy bizonyos életkorig és rövid távon működik, utána pedig az lesz a következménye, hogy a gyerek teljesen elfordul a meséktől és az irodalomtól, hiszen annak annyira kevés köze van bármihez, amivel ő a saját életében találkozik.
Revizor - a kritikai portál.